Egy sárgára őszült falevél a nyári zöldek között, egy díszes gomb az unalmas ruhán, egy szív alakúra kanyarodó cérnametélt a levesben… minden nap feltűnik egy apró részlet, mely megállít és megindítja a gondolataimat. Örömmel bogarászok abban a tágasságban, amit elém tár a Gondviselő. Keresem a szépet, a különöset. Kiemelem és tovább formálom a képzeletemben. Így születnek a novelláim, és a kollázsaim is. A kis történetekből, az apró rezdülésekből. A pici részletekből.
A kollázs készítés egy kreatív önkifejezési mód, melynek segítségével történetek, hangulatok, érzelmek, emlékek, gondolatok jeleníthetőek meg. A 20. század elején vált népszerűvé, főleg a kubista művészek (pl. Picasso, Braque) révén. Később a szürrealisták és a pop art művészei is gyakran használták és manapság is igen népszerű technika. A kollázs kialakításánál különféle anyagokat, képeket, szövegeket lehet egymáshoz illeszteni, egységgé formálni. Felhasználhatóak hozzá fotók, magazinokból kivágott részletek, bélyegek, tapéták, érdekes papírok, melyek egymás mellé vagy alá és fölé ragasztva izgalmas képeket formálnak. Kiegészíthetőek feliratokkal, rajzokkal vagy más technikákkal is, de kerülhetnek akár préselt virágok, tollak is a kompozíciókba. A variációk száma végtelen.
A kollázskészítés terápiás hatással is bír. Remek stresszoldó, könnyítheti az érzések feldolgozását, alkalmazható önreflexióként. A színek, arányok, anyagok összekomponálása fejleszti az esztétikai és a logikus gondolkodást, általuk pedig javul a problémamegoldó és döntéshozó képesség is.
A kollázskészítéshez nem szükséges drága felszerelést és alapanyagokat vásárolni. A fenntarthatóságot támogatva régi papírokat, csomagolóanyagokat, újságokat is fel lehet használni a képek megalkotásához. Nemrégiben fedeztem fel például egy Instagram oldalt, ahol egy hölgy hulladékok felhasználásával készíti kompozícióit. Bevásárlásnál kapott nyugtákat, színház-vagy buszjegyeket, szalvétákat, cukros papírokat és egyéb kidobásra szánt anyagokat kapcsol össze. Különleges, izgalmas képek készülnek így, a fenntarthatóság értékes üzenetét hordozva magában. Bevallom, én is szívesen dolgozok újrahasznosított anyagokból, de olyan is előfordult már, hogy csak azért vettem meg egy süteményt a közértben, mert nagyon tetszett egy sárga villamos a dobozán. Végül nem bántam meg, mert remekül mutatott a kivágott rész a kollázsomon és a süti is nagyon finom volt.
Szeretek babrálni a kollázsokkal. Az apró részletekből formálódó képeket nem tervezem meg előre, inkább csak figyelek a megérzéseimre és követem őket. Nagy öröm számomra ez a spontaneitás adta szabadság. Érzem, hogy ilyenkor ki tudok nyílni, és túl tudok nyújtózni önmagamon. Ez az alkotói munka abszolút felébreszti a kreativitásomat, az írás is jobban megy egy-egy kép elkészítése után.
Az analóg „olló, papír, ragasztó” módszer mellett ma már modern, digitális módszerekkel is lehet kollázsokat készíteni. Én is szívesen próbálkozok ilyenekkel is, izgalmas munka ez is. Az így elkészített képeket is lehet albumokba gyűjteni, vagy fel lehet használni akár telefon háttérképként is.
Az utóbbi időben leggyakrabban a tervező naplómba készítettem kollázsokat, de ragasztottam néhány önálló képet is. Az ünnepekre készülve képeslapokat, ajándékkártyákat készítek majd, és a héten az egyik olvasómat is megleptem egy összevágással.
Izgalmas, felszabadító játék ez. Én nagyon szeretem.