“Borkultúra női szemmel”
A nagypapám szőlősgazda volt. A műemlék jelentőségű ócsai öreghegyi pincesoron volt szőlője, a népi építészet egyedülálló különlegességeinek számító, több száz éves nádtetővel fedett pincéi között. Sok szüreten vettem itt részt a családommal, de 18 évvel ezelőtt úgy költöztem a Villányi borvidékre, hogy a bor kultúrájában egyáltalán nem voltam jártas. Sőt, még csak nem is szeretettem ezt a mások által nagyra becsült italt. Tegnap azonban egy olyan különleges élményben volt részem, amely egészen megváltoztatta a látásmódomat.
Meghívást kaptunk a férjemmel a Nők Együtt Sikeresen Egyesülettől, az általuk szervezett Borkultúra női szemmel című programra. A találkozó a Siklósi Vár történelmi falai között található vinotékában került megrendezésre. Hallhattunk előadást a csodálatos Siklósi, Villányi borvidékről, családi vállalkozásokról, női borászokról. Kalandoztunk a gasztronómia, a borok és pezsgők világában. Az előadók nagyszerűségének és közvetlenségének köszönhetően a hallgatóság gyorsan bevonódott a témába, és igazán megindító beszélgetések alakultak ki. Én rengeteg új információval gazdagodtam, és úgy éreztem, hogy életemben először nem csupán érdeklődni, hanem határozottan lelkesedni kezdek a borok iránt. Lenyűgöztek a megismert női életutak, és ismét megerősítést kaptam a nők sokrétű, álhatatos munkájának jelentőségéről , eredményességéről is. A jó hangulatú délelőtt zárásaként egy Dilara elnevezésű, vörös cuveet kóstoltunk. Ez egy szerelmes bor, amely a körmömön lévő sötét bordó lakkal teljesen megegyező színével, könnyed gyümölcsösségével és eleganciájával tovább emelte a bor iránt frissen feltámadt lelkesedésemet.
A délelőtti program után útjára indult a Tenkes – hegyi bortúra, amin mi nem tudtunk részt venni, de este újra csatlakoztunk a csapathoz, a Kalmár Pincében megrendezésre kerülő gálavacsorán. Itt a finom ételek mellett újabb borokkal ismerkedhettünk meg a Villányi, a Badacsonyi és a Kunsági borvidékről.
A kiválóan megszervezett és lebonyolított rendezvény új ablakot nyitott számomra a borkultúrára. Régebben a pohárban csak egy világos vagy egy sötét italt láttam, melynek ízét, illatát savanykásnak vagy édesnek éreztem. Ma már azonban látom benne a tápanyagban bővelkedő talaj gazdagságát, a nap melegítő erejét, a szorgos kezek munkáját, kitartását. Látom a férfi mellett a női erőt. A szilárdságot, a lágyságot, és a kettő tökéletes összhangját, együttműködését. Látom már a bor szépségét. Tetszik nekem.