Kislánykoromban sokat gyönyörködtem nagymamáim kamráiban. Mindketten szorgos, gondos asszonyok voltak, tél elejére mindig tömve volt a spájz finom lekvárokkal, befőttekkel, savanyúságokkal. A dió nagy fonott kosárba volt gyűjtve, a nagyszemű ecetes szilvák ötliteres üvegekben sorakoztak. A szárított fűszer- és gyógynövények csokrokban lógtak, némelyik pedig barna üvegcsében ázott. A kamrák csipkével díszített polcai roskadoztak a nyár bőséges adományaitól. Ennek a biztonságot, állandóságot adó emlékkép hatására magam is szívesen gyűjtögetek, raktározok kora tavasztól késő őszig. Most például bodzát, melyből nem csak szörp készül, hanem szárítok is belőle.
Nem a tűző napon, hanem árnyékos, szellős helyen a legjobb megszárítani a bodzát. Én egy használaton kívüli asztalon szoktam kiteríteni, mert jó néhány napig eltart, amíg teljesen megszárad. Akkor lesz készen, amikor már „csörög“ és nem hajlanak a szárai, hanem törnek.
Ekkor el lehet kezdeni lemorzsolgatni a szárakról a virágokat, majd ezeket ügevekbe vagy papír zacskókba tölteni.
A kellemes ízű bodza tea igazi téli melegítő. Elsősorban meghűlésnél javasolt alkalmazni. Izzasztó, köhögécscsillapító, enyhe vizelethajtó és hashajtó hatású.
„Nátha esetén napi 2-3 csészével is ihatunk belőle, amilyen forrón csak lehetséges. Hatékonyságát növeli, ha forró lábfürdőt veszünk és közben forró bodzateát iszunk, majd azonnal ágyba bújunk. Ilyen módon „kiizzadjuk a náthát“.
(forrás: https://gyorgytea.hu/gyorgyteak/egyedi-teak/bodza/)