Gyermekkoromban ha csak lehetett, kitologattam a sült vagy főtt paprikát a tányéromra került ételekből. Kizárólag nyersen ettem meg a paprikát, akkor sem volt a kedvencem. Felnőtt koromra azonban nagyon megszeretettem a sült paprikát tojás mellé, pirítósra, szendvicsbe vagy krém formájában is. Az ízlés folyamatosan változik, érdemes ezért szülőként elfogadónak és türelmesnek lennünk a gyermekek étkezésével kapcsolatban és játékosan, kreatívan minél több ízt és ételt megmutatni nekik. Jó, ha tudunk nem mérgelődni azon például, ha nem eszik meg a szerintünk kiváló spenótot főzelékként. Lehet, hogy a spenótos tészta jobban csúszna nekik. Bátran legyünk ebben is rugalmasak.
Én így készítek a sült paprikából kencét (ez egy kisebb adag):
5 db kápia paprikát mosás után sütőben puhára sütök. Közepes lángon addig kell sütni, amíg ráncosodni kezd a héja. Ekkor kiszedem, tálba teszem és még 10-15 percig lefedve hagyom őket puhulni. Ezután könnyen le lehet húzni a paprika héját és ki lehet venni a magházát.
Amíg a paprikák a fedő alatt pihennek, egy kisebb vöröshagymát és 1-2 gerezd fokhagymát apróra vágok és üvegesre párolok egy kevés olajon.
A pucér paprikákat a hagymákkal (és az olajjal) együtt botmixerrel pépesítem, majd fűszerezem sóval, színes borssal és római köménnyel.
Igen finom pirítósra kenve vagy húsok mellé.
U.I. Jelenleg az én gyermekeim sem szeretik a sült paprikát és ezt a kencét sem. Nem baj. Van még ötletem….