Az 1968-ban végzett gimnáziumi osztály diákjai közül csak három jelentkezett az egyetemre. A három legjobb tanuló. A többi fiatal munkát keresni vagy szakmát tanulni indult. Borka volt az egyetlen közülük, aki osztályzatai és tudása alapján folytathatta volna tanulmányait az egyetemen, de ő másként döntött. Nem akart diplomáért küzdeni, szűk volt már neki az iskolapad. No, nem a kislányos, ötven kilogrammos testének, hanem kíváncsi, minden jóra és érdekesre nyitott lelkének. Másra sem vágyott, mint felfedezésekre, izgalmas kalandokra, ezért esze ágában sem volt egyetemi hallgatóként újra padba ülni. Még szülei féltő szavára sem hallgatott, akik kitartóan próbálták egyetlen gyermeküket lebeszélni elképzeléséről: – Menj egyetemre, tanulj és szerezz diplomát! Építsd a jövődet! – próbálkozott édesanyja. – Tanulj most, ne szalaszd el a lehetőséget! Ilyen máskor nem lesz, használd ki! – érvelt édesapja. Borka azonban nem fogadott szót szüleinek és nagyratörő terveinek megvalósítása érdekében jelentkezett a falujukhoz közel eső telefongyárba képesítés nélküli segédmunkára. Fel is vették őt a hívómű szalagra, két műszakos munkarendbe. Szülei ekkor már kétségbeesve próbálták megakadályozni tervének végrehajtásában: – Ez képtelenség! Ne menj abba a piszkos gyárba! Mi értelme lenne annak? Nem vagy te ilyen munkához szokva, nem fogod bírni – kérlelte édesanyja, majd kissé indulatosabban folytatta édesapja: – Elég legyen ebből az esztelenségből! Ne menj dolgozni abba a gyárba, attól aztán nem leszel okosabb!
A lány azonban hajthatatlan volt és pár nappal később már munkaköpenyben ült a szalag egyik oldalán, ahová gyors tempóban érkeztek a beállításra váró telefonalkatrészek.A munkát sebesen és pontosan kellett végezni, ami Borka gyakorlatlan kezeinek nagyon nehéz volt, így aztán a lány egyre jobban lemaradt a szereléssel. Minden igyekezete ellenére a készülékek csak sorakoztak, torlódtak mellette. Borka kétségbeesetten látta, ahogyan az alkatrészek egész halmot alkottak és csak tornyosultak tovább. A szalag másik oldalán, a vele szemben ülő idősebb asszony eleinte csak sajnálkozva nézte Borka ügyetlenkedését, majd amikor a lánynak már olyan tetemes mennyiségű elmaradása lett, hogy azt lehetetlenség lett volna behozni, az idősebb nő gyorsabb tempóra kapcsolt és átvett Borka készülékeiből egy-egy darabot. Jó néhány napig ment ez így. – Ne aggódj, majd belejössz! Mi mind így kezdtük. – vigasztalta munkatársa Borkát, aki bár kissé szégyenkezve, de elfogadta a segítségét és elesettségében örökre emlékezetébe véste, hogy milyen sokat jelenthet mások támogatása.
Az első hetek nagyon nehezen teltek Borka számára, aki minden műszak végén holtfáradtan rogyott le a női öltöző padjára. Körülötte munkatársai vígan zuhanyoztak, készülődtek és közben jókat beszélgettek. Itt aztán mindenkinek megeredt a nyelve és szó esett mindenféléről.Beszélgetés közben az asszonyok táskáiból, szekrényeiből mindig előkerült egy kis uzsonna vagy sütemény is, amiről szintén hosszasan lehetett csacsogni. Borka itt ismerte meg a vizes piskóta és a tepertős pogácsa receptjét. Itt tanulta meg a nehéz sorsú asszonyok takarékos főzési módszereit és azt, hogy még a semmiből is lehet ételt varázsolni az éhes családnak. Aranyszabályként véste eszébe örökre, hogy a kenyér soha nem kerülhet a szemetesbe. Még a maradék, szárazabb féle sem, hiszen az is remekül használható még lereszelve zsemlemorzsaként vagy beáztatva a vagdalthúsba. Csupa olyan tanácsot kapott, amiről azelőtt soha nem hallott jómódú édesanyja konyhájában.
Az asszonyok beszélgetésében a háztartás vezetéséről is akadt jó néhány újdonság a tapasztalatlan Borka számára például a nagymosásról, a padlófényezésről, a cipők sámfázásáról. Különösen szórakoztató volt számára a rádiókészülékek időnkénti portalanításáról szóló tanítás, melyet egy idősebb feleség osztott meg az öltözőben. Szerinte ugyanis ez is elmaradhatatlan teendő a nagytakarítások alkalmával, de ezt titokban kell tartani a család férfitagjai előtt, mert ha később baja lesz a rádiónak, akkor azt biztosan erre fogják majd. Egy ilyen felesleges konfliktus elkerülése érdekében tehát szó nélkül, szinte észrevétlenül érdemes kitisztítani a készüléket. Először ki kell húzni a banándugókat, majd a készülék hátlapját eltávolítva lehet kitisztítani belülről a masinát. Ezt egy kis tollporolóval tegyük, ne ronggyal! Ezután csak vissza kell tenni a hátlapot, majd a banándugókat a megfelelő sorrendben és a rádió működhet tovább. Tisztán, portalanul, veszekedés nélkül.
Borka figyelmesen hallgatta tapasztaltabb munkatársnői történeteit, melyekből kirajzolódott számára, hogyan képes egy nő fényességet, melegséget vinni szerettei köré és mi módon tudja elsimítani a családi perpatvarok ráncait.
Akadtak azonban meghökkentőbb, ledérebb mesék is, melyeknél Borka csak kapkodta a fejét. Ezek általában a férfiakról, férjekről és szeretőkről szóltak. Kinek mi volt. Volt, akinek akadt ez is, az is. Hétköznapi örömök és összezördülések, a házasságok otthon ki nem mondott panaszai vagy a szerelmi életek legintimebb pillanatai kerültek ilyenkor kibeszélésre. Sok asszonyi sors bontakozott így ki előtte és Borka csak szívta magába a könnyen kapott tudást.
A telefongyár öltözőjében Borka munkatársnői nem csak háztartási tapasztalataikkal és magánéletükkel tárulkoztak ki egymás előtt. Munkaköpenyüktől és ruháiktól is megszabadultak és Borka itt látott először a sajátján kívül más meztelen női testet. Náluk ugyanis otthon a családjában nem volt szokás egymás előtt ruhátlanul mutatkozni és az édesanyja, nagymamája soha nem is beszélt neki effajta dolgokról. Az ifjú lány hát itt találkozott elsőként a női test sokféleségével. A fiatalság feszességével, az idősödés ráncba redőzésével. A telt idomok hullámzásával, a soványság csontosságával. A zsenge bőr üde rózsaszínével és a sokat élt nők barna foltokkal tarkított bőrének látványával. Mindennel, ami egyszer fiatal és friss és mindennel amivé változhat.Sokat látott, sokat hallott Borka a gyárban. Megismerte a kemény munkát, az összefogást, az elfogadó támogatást és megannyi női életutat, melyek úgy nyitották meg elméjét, szélesítették látókörét, mint a legjobb tanítók.
A nyári tikkasztó robotolás után azonban Borka úgy döntött, hogy ősszel mégis egyetemre megy, így elbúcsúzott munkatársnőitől és felmondott a gyárban.Szülei megnyugodva fogadták Borka bejelentését és örömükben össze-vissza ölelgették és csókolgatták a lányt.- Istennek hála, hogy mégis megjött az eszed! – mondta nevetve édesapja.- Annyira örülünk! Most végre tanulhatsz és mi olyan büszkék leszünk a diplomádra, ha megszerzed. – folytatta vidáman édesanyja, mire Borka így felelt:- Hááát, diplomát azt már majdnem kaphattam volna a gyárban is… Nem volt igazatok abban, hogy ott nem lesz okosabb az ember.- Diplomát? Ugyan miért? Talán hívómű szerelésért ? – értetlenkedtek a szülők.- Nem! – vágta rá büszkén Borka. – Hanem az asszonyi hivatás tudományának megismeréséért.
Gudmon Erika Siklós, 2023. 03. 16.