Meglepő! Mégis igaz: olykor még a mező virágai is képesek voltak unatkozni. Nem csak a siheder egynyáriak, hanem a sokat élt évelők is. Ilyenkor nem kötötte le őket a szél hintáztatása vagy a tücskök muzsikája, de még a nap cirógatása sem. Beleuntak minden égi – földi jóba és bambán, tétlenül ácsorogtak egészen addig, amíg egyikük elő nem hozakodott ötletével:
– Játsszunk ipiapacsot! – kiáltotta a pipacs és már sorolta is a maga alkotta játék elemeit és szabályait. Ekkor egyszeriben mindenki felderült és vadvirág módjára vetette bele magát a mókázásba. Hunytak, bújtak, keresgéltek a mező lakói, de kopogtatni mindig csak a pipacsnak sikerült. Így aztán a kezdeti lelkesedésüket hamar elvesztették a növények és sopánkodni kezdtek. A gyűszűvirág inkább már varrni szeretett volna, a réti boglárka pedig egészen belesárgult az irigységbe, hogy mindig a pipacs győz. Legjobban azonban a napraforgó hőbörgött. Pedig nem a pipacs hibája volt, hogy nem látta meg a rejtőzködőket. Ő nem tehetett róla, hogy mindig másfelé fordította a nagy sárga fejét.
– Az nem lehet, hogy mindig te győzöl, biztosan csalsz! Pont olyan gazfickó vagy, mint az unokatestvéred, a mákvirág! – prüszkölte felháborodottan a napraforgó.A pipacs meglepődött a rá zúdított vádakon, de nem kezdett el vitázni. Inkább egy újabb unaloműző ötlettel rukkolt elő:
– Mit szólnátok, ha színházat alakítanánk? Van egy remek történet a fejemben, játsszuk el azt! A mező virágai nem akartak megint unatkozni, így inkább elfogadták a pipacs javaslatát. Színpadot építettek, jelmezeket húztak és úgy tűnt, hogy egészen fellelkesültek a szereplésben, amikor váratlanul nagy veszekedés tört ki. A nefelejcs ugyanis folyton elfelejtette a szövegét és így képtelenek voltak tovább haladni a történetben. A mérges szömörce annyira felhúzta magát ezen, hogy csúnyábbnál csúnyább szitkokat szórt szegény nefelejcsre. Sőt, később már a pipacsra is:
– Te pedig kibírhatatlan vagy, pipacs! Állandóan te akarsz mindent kitalálni, aztán meg úgy rázod itt a piros szirmaidat, mint egy ripacs! Elegünk van belőled!
A pipacs ekkor megszeppent. Szirmai még tüzesebbre vörösödtek és szomorúan lehajtotta fejét. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy mindjárt egészen elhervad, de búslakodása mégsem tartott sokáig. Derűs optimizmusával, kreatív elméjével, nyitott lelkével fogta magát, és az útilapu társaságában vándorútra indult.A mezőn maradt virágok pedig tovább unatkoztak.
Gudmon ErikaSiklós, 2023. 05. 23.