Telefonszám

+36/302116952

Email

gudmonerika@gmail.com

Nyitvatartás

Aktuálisan változó

NEM MINDENNAPI NŐK MINDENNAPJAI című sorozatom epizódjaiban egy-egy rendkívüli nő életéből mutattam be 11 érdekes részletet. Most elérkeztünk az utolsó etaphoz, amikor egy olyan nő életébe kukkanthatunk be, aki nőknek írt nőkről. És aki nélkül nem is lehetne teljes jelen sorozat.

Tizenegyedik választottam:

KERTÉSZ ERZSÉBET (1909 – 2005) író, aki regényes életrajzain keresztül mutatta be a magyar és a külföldi nőtörténet jelentős alakjait. Olyan asszonyokról írt, akiknek élete a mai nőknek is példaként szolgálhat. Olvashattunk tőle Hugonnai Vilmáról, az első doktorasszonyról, Teleki Blankáról, Kossuth Zsuzsannáról és még sok más, különleges életű nőről.

  1. Szolnokon született 1909. szept. 29-én, gyárigazgató édesapja nagy csalódására, aki kisfiú gyermeket várt Erzsébet helyett. Sokáig csúnyának, ügyetlennek érezte magát és nagyon vágyott apja szeretetére, elismerésére. Önéletrajzi regényében ezt írta: „Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia.”
  2. Jómódú szülei házitanítót fogadtak nővére mellé. A kis Erzsébet folyton figyelte őket, mert őt is nagyon érdekelték a betűk, így egészen korán megtanult olvasni. Szülei akkor jöttek rá, hogy ő is tud már olvasni, amikor egyszer váratlanul hangosan felolvasta a Singer varrógépre írt betűket. Később az iskolában kitűnően tanult. A versek voltak a kedvencei, melyeket még idős korában is szívesen skandált éjszakánként, amikor nem jött álom a szemére.
  3. 1933-ban, diplomájának megszerzése napján édesapja öngyilkos lett, és a család anyagi biztonsága elveszett. Sokat kellett nélkülözniük, nagy teher szakadt Erzsébet vállára. Vegyészként szeretett volna elhelyezkedni, de zsidó származása miatt elutasították.  Csak egy könyvtárban  kapott munkát, ahol egy sötét, levegőtlen teremben dolgozott, csekély fizetésért. 
  4. Húszas évei elején megjelent egy verse Az Újság című lap vasárnapi mellékletében, majd a Dolgozó Asszonyok Lapjánál segédszerkesztői állást kapott. Ifjúsági írói karrierje 26 éves korában kezdődött, ekkor jelent meg a Gyönyörű nyár című könyve, melyet több más, fiataloknak szóló regénye követett. Ezek legtöbbje az ismert „Csíkos könyvek” sorozatában jelent meg.
  5. 1940-ben kötött házasságot dr. Bratmann Pál ügyvéddel, aki mellett szeretve és ismét anyagi biztonságban érezte magát. Kislányuk, Szonja 1941-ben született, aki nevét Erzsébet kedvenc hősnőjéről, Szonya Kovalevszkajáról kapta. Ő volt a világ első matematikusnője, aki a 19. században nő létére az újonnan megnyílt stockholmi egyetem tanára lett. 
  6. Élete során megtapasztalta  a jómodot és a nélkülözést egyaránt. Több időszakban is volt szakácsnője, mindenese, de őket mindig csak „háztartási alkalmazottként” emlegette, soha nem használta a lealacsonyító „cseléd” kifejezést.
  7. Házasságuk második évében férjét munkaszolgálatra hívták, ahol másfél évet töltött. Ez idő alatt Erzsébet álnéven újságoknak írt, és tovább folytatta a  korábban már megkezdett ifjúsági regényeit, a Zsuzsi – sorozatot. Rendszerint éjszaka írt, mert napközben kislányukkal foglalkozott.
  8. Erzsébetet nem érdekelte a politika, a második világháború eseményeiről is csak a legkevesebbet akarta tudni. Mindig optimista, derülátó volt. A zsidók deportálásáról, és a náci módszerekről hallott ugyan lengyel menekültektől, de nem akarta elhinni, hogy azok a borzalmak igazak lehetnek. Sajnos azonban az üldöztetés az ő családjukat sem kerülte el. Amikor a zsidókat csillagos házakba kötelezték, Erzsébet a férjével álnéven, hamis papírokkal bujkálni kényszerült, kislányukat pedig egy orvos barátjuk mindenesére kellett bízniuk vidéken. A gyermekétől való elszakadás nagy fájdalom volt Erzsébet számára, de csak így tudhatta biztonságban a kislányt.
  9. A háború végére, egy éhezéssel, félelmekkel teli várandósság után 1945 áprilisában megszületett második gyermeke, Misi. Ezután kislánya is visszakerülhetett a családhoz. Erzsébet oroszul kezdett tanulni, folytatta ifjúsági regényeinek írását, de 1948-ban, az államosítás idején kizárták az Írószövetségből, így nem jelenhetett meg könyve. Az írást ekkor sem hagyta abba, oroszról kezdett el fordítani. Legközelebb csak 1955-ben kapott felkérést kiadótól, életrajzi regényei is ezek után készültek a 19. század nőalakjairól. Olyan különleges nőkről írt, akik hagyományos női szerepeiken túllépve sokat, nagyot tettek, és  életükkel példát mutattak a fiatalságnak.
  10. Férje 1956-ban politikai okok miatt disszidálni kényszerült Londonba. Erzsébet ekkor egyedül maradt 16 éves lányával és 12 éves fiával. 17 alkalommal kértek magunknak kivándorló útlevelet, de mindannyiszor elutasítást kaptak, így a család megint hosszú időre kettészakadt. Először 6 év után tudtak találkozni Varsóban. Férje 1965-ben, akkor már angol állampolgárként tudott volna hazatelepülni, de a szíve megakadályozta ebben. A költözés előtt életét vesztette.
  11. Kertész Erzsébet regényein több generáció fiatal lányai is nevelkedtek, regényes életrajzaival inspirációul szolgált a nőknek.  Utolsó könyvét 90 évesen írta  saját életéről Fiút vártak, lány született címmel. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje mellett több elismerő díjat is kapott. 95 éves korában, Budapesten hunyt el.

Felhasznált irodalom: 

  • Kertész Erzsébet Fiút vártak, lány született

NEM MINDENNAPI NŐK MINDENNAPJAI című sorozatom korábbi részei megtalálhatóak a Gudmon Erika – írói oldal-on és a www.pihenosiklos.hu -n.