A fiú még januárban, a 13. szülinapján tudta meg, hogy a nyári szünetben Olaszországba mennek majd kempingezni a családdal. Nagyon örült ennek! Elképzelte a dombokon zöldellő olajfaligeteket, a tengeren himbálódzó vitorlásokat, és saját magát, amint felfedezi a halak, rákok élőhelyét. Talán még delfint is fogok látni! – gondolta, és izgatottan várta az utazást.
- Képzeljétek! Azt írja ez a cikk, hogy a rendkívüli kánikula és szárazság miatt vízkorlátozást vezettek be Olaszország több régiójában – olvasta fel anyukája egy internetes hírportálról. – A hőmérő higanyszála napközben eléri a 40,3 Celsius-fokot, és éjszaka sem megy le harminc alá. Hetek óta egyáltalán nem esett az eső. Több folyó kiszáradt, a víztározók kiürültek, ezért nem szabad öntözni és kocsit mosni. Még az utcai kutakat is lezárták.
A fiú ugyan kicsit elcsodálkozott a hallottakon, de mivel ő sem öntözni, sem kocsit mosni nem tervezett a nyaralás alatt, ezért el is engedte a füle mellett ezeket a híreket, és inkább tovább ábrándozott arról, hogy milyen sokat fog majd úszni, búvárkodni a tengerben. Amikor azonban kiderült, hogy a nap meghatározott időpontjaiban egyáltalán nem lehet majd vizet engedni, már igencsak meglepődött, hiszen otthon természetes volt, hogy akkor nyitotta meg a csapot, amikor csak akarta.
Útjukat kopár, barnára száradt dombok kísérték. A sebesen áramló vízfolyások helyett üresen maradt folyómedrek kanyarogtak, és a virágok is szomjasan hajtották le fejüket. Csak a levendula, a murvafürt és a leander bokrok tündököltek szokásos pompájukban, ők még a tűző napot és a szárazságot is jól viselték. A hőség izzasztó volt, és a család még nagyon messze volt a tengertől. Ráadásul a klíma is elromlott az autójukban, ezért úgy döntöttek, hogy a tervezettnél korábban állnak meg. Teljesen kitikkadva érkeztek meg egy kempingbe, ahol már a kapuban a vízkorlátozás hírével fogadták őket. Elmondták, hogy mikor nem szabad megnyitni a csapokat, és figyelmezették őket, hogy a takarékosság miatt meleg vízre egyáltalán ne számítsanak.
A hőség elviselhetetlen volt. A család mást sem kívánt, mint egy kiadós zuhanyt, de a szabályok szerint erre még legalább két órát kellett várniuk. Kipakolták a holmijukat, felépítették a sátrukat, de a percek egyre lassabban teltek víz nélkül. Mintha egy forró katlanba kerültek volna, úgy perzselte őket a nap, és a fiú legszívesebben már inkább otthon lett volna, ahol mindig folyt víz a csapból.
Nagy sokára engedélyezték a zuhanyok használatát. A fiú megnyitotta a csapot, és kezét óvatosan a víz alá tette. Nagyon hideg volt, kicsit libabőrös is lett tőle, de mégis olyan jól esett neki a frissesség, hogy pár másodperc múlva már a karját is a vízsugár alá tartotta. Soha nem örült még ennyire a víznek! Főleg nem a hideg víznek! Várt néhány pillanatot, és amikor már a karja is megszokta a hideget, behunyt szemmel beállt a zuhany alá, és engedte, hogy a víz lehűtse, majd felpezsdítse tikkadtságát. Életében először érezte, és értette meg: a víz éltető erejét.
A kempinges vakáció végül remekül sikerült. A család sok érdekes helyre eljutott, rengeteg szépséget látott, és közben napról napra ügyesebben takarékoskodott a vízzel. A fiúnak azóta is gyakran eszébe jut ez a különleges nyaralás. Főleg akkor, amikor otthon is hideg vízben zuhanyzik. Mert közben még azt is megszerette.
Gudmon Erika
Siklós, 2025. 03. 22.