10-12 éves lehettem, amikor az anyukám megtanított kötni és horgolni. Akkoriban még ő is sokat kézimunkázott tévézés közben vagy a barátnőivel beszélgetve, így természetes volt, hogy a nővérem és én is megtanultuk a tűforgatást. Én egyszerűbb darabokat készítettem: sálakat, terítőket és egy fehér, virágmintás tolltartót, aminek a belsejébe még egy zöld bársony betétet is varrtam. Ezt évekig használtam, igazán egyedi darab volt, sokan megdicsérték az iskolában.
Később elhagytam a kötést, és a horgolásomat is csak ritkán vettem a kezembe. Talán egy-egy hajgumit, néhány apró karácsonyi ajándékot készítettem, ez volt minden. Legközelebb akkor lendültem neki megint a horgolásnak, amikor megszülettek a gyermekeim és délutánonként sokáig csak úgy aludtak, ha ott voltam mellettük. Ez idő alatt rengeteg klassz dolgot horgoltam: terítőket, széktakarót és állatos sapkákat nagy kerek szemekkel felfelé ágaskodó fülekkel. Nagyon aranyosak voltak, sokat hordták ezeket a fiúk ovis korukban. Az iskolai karácsonyi vásárokra készülődve is hasznát vettem a horgolásnak: nagy mennyiségben készítettem az akasztható díszeket és a tarka bögremelegítőket. Egyszer még egy rózsaszín válltáskát is horgoltam.
Tavaly nyáron találtam egy néhány perces videót az Instagram-on. Egy londoni székesegyházban készült a felvétel, mely zsúfolásig tele volt horgoló és kötögető nőkkel. Voltak közöttük egészen fiatal lányok, középkorú hölgyek és nagyon idős asszonyok. Még néhány férfi is kézimunkázott a csapatban. Egészen lenyűgözött a rengeteg fonal, a színes kavalkád, és annak a vidám közösségnek a látványa, mely egy igazán jó ügyért dolgozott. Horgolt és kötött négyzetekből takarókat varrtak rászorulóknak. Utánanéztem ennek az eseménynek, és megtudtam, hogy a brit Craft Forwald négy évvel ezelőtt indította el Blankets for the world programját, melynek keretében eddig 472 kézzel készített takarót adományoztak már rászorulóknak.
Idén először a magyarországi Pesti Plédek is csatlakozott a programhoz, így arra gondoltam, hogy a PiheNő közösségével én is jelentkezni fogok a résztvevők közé. A program aug. 1-én indult, a takarókat decemberben a Rés Alapítvány juttatja majd el a rászorulókhoz.
Öröm nekem egy jó ügy érdekében tenni, ráadásul nagyon szeretek horgolni. Éberen tartja az elmét, mégis nyugalmat hoz és még hasznos is. Igaz, nem mindig könnyű rá időt szakítani, de azért is vállaltam szívesen ezt a programot, mert egy-egy négyzet elkészítése nem tart sokáig. Sokszor viszem magammal a horgolásomat a táskámban, és kihasználom az üres tíz perceket is, amikor tudok kicsit haladni a négyzetekkel. (pl. ügyintézés közbeni várakozás esetén) Egy barátnőm mesélte, hogy ő a fogyókúráját is támogatja ezzel a programmal: amíg a család vacsorázik, addig ő horgol az asztalnál, így nem olyan nehéz lemondania az evésről.
Jó dolognak találom azt is, hogy a maradék fonaljaim célt kapnak, hiszen ezekhez a négyzetekhez kevés anyag kell, fel lehet használni a maradékokat is. Egy-egy takaróban jól megférnek egymás mellett a különböző színek és akár a különböző minták is. Lehet szabadon alkotni, igazán kedvemre való az ilyesmi.
Szóval csatlakoztam a programhoz. Először meghívtam Évi barátnőmet, akivel mindig megosztom a “kézimunkásságomat”, majd szélesebb körben is meghirdettem a lehetőséget. Mondhatom, egészen sokan jelentkeztek a közös munkára. Közülük a legtöbben aktív kézimunkázók, de akadnak olyanok is, akik régebben horgoltak vagy kötöttek, és most a jótékony cél érdekében felelevenítették tudásukat. Sőt! Ilka barátnőm (40 felett) most kérte meg az anyukáját, hogy tanítsa meg horgolni. Azóta közösen kézimunkáznak.
Én is rávettem az anyukámat, hogy csatlakozzon a programhoz. Nagyon messze lakunk egymástól, de most hétvégén nálunk voltak látogatóban, így horgoltunk is néhány négyzetet. Nagyon örültem ennek, már idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy közösen kézimunkáztunk volna. Ez egy újabb élmény az anyukámmal, melyet szép emlékként őrzök majd a szívemben, és közben hasznos dolgot is csináltunk, hiszen ezek a négyzetek már azokba a takarókba lesznek belevarrva, melyek adományként rászorulókhoz kerülnek majd. Gyönyörködtet az is, hogy az anyukám most a nővérem egyik lányát tanítgatja horgolni, így ez a női tudás tovább öröklődik a családban.
A program tényleg sok mindenkit megmozdított Siklóson, idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt. Legifjabb résztvevőnk 14 éves, aki éppen tegnap mondta nekem, hogy szerinte a horgolás nagyon MENŐ dolog. (ez a vélemény lelkesít, mindig szívesen tanulok a fiataloktól) Még olyanokat is megszólított a program, akik soha nem kézimunkáztak. Ők lelkesen hírét vitték a kezdeményezésnek és többektől még fonal felajánlásokat is kaptunk.
Nagy öröm számomra, hogy ilyen lelkes mozgolódás övezi a Blankets for the world programot, melyhez még mindig lehet csatlakozni. Van egy zárt Facebook csoportunk és lesz egy személyes találkozónk is, ahol tudunk majd közösen horgolni. Nagyon várom már ezt az alkalmat, addig pedig szorgalmasan készítem a négyzeteket, melyek nem csupán a takarókat alkotják majd, hanem összekötnek bennünket, önkéntes készítőket is.
Gudmon Erika
Siklós, 2025. 09. 22.