Még decemberben jött az ötlet, hogy egy foglalkozás keretében összekapcsolom a tornát és a kollázs készítést. Ilyen még nem volt a PiheNő-ben. (és nem is tudok róla, hogy máshol lett volna ilyen foglalkozás) Előszörre kicsit furcsán hangzott, hiszen a torna és a kollázs készítés két teljesen különböző tevékenység, de igazából van kapcsolódásuk, közös céljuk és még támogathatja is egyik a másikat. El is mondom, hogy miért:
Az ember általában azért készít kollázst, mert szeretne különböző elemek összekapcsolásával egy olyan új egységet létrehozni, mellyel kifejezheti érzelmeit, gondolatait, üzenetet közvetíthet, feldolgozhatja emlékeit, fejlesztheti vele kreativitását vagy egyszerűen csak azért, mert szeretne kikapcsolódni. Az alkotó munka közben ugyanis a figyelem eltávolodik a mindennapi gondoktól, terhektől, így segít lazítani, felfrissülni. Az a tény, hogy itt nincs „jó vagy rossz” megoldás, oldja a stresszt és ha sikerül egészen beleengedni magunkat az alkotásba, akkor még egy flow-élménnyel is gazdagodhatunk.
Láthatjuk tehát, hogy a kollázs készítéssel sokat tehetünk az ellazulásért, pihenésért és feltöltődésért. Éppen úgy, ahogyan egy PiheNő Kör foglalkozás tornájával is. Sőt, a torna még az alkotó munka hasznára is lehet, mert fokozza a vérkeringést és javítja az agyműködést. A csapongó gondolatokból visszahoz a jelenbe és segíti a koncentrációt. Támogatja a divergens gondolkodást, mely által könnyebb ötletelni, a szokásostól eltérő megoldásokat találni. A torna csökkenti a stresszt, oldja a mentális blokkkokat, mely gyakran gátolja a kreativitást.
A különleges foglalkozás terve gyorsan elkészült, és meghirdetése után többen is jelentkeztek a programra. Sokat készültem és nagyon vártam a találkozást, melyre tegnap, vagyis január 17-én került sor.
A PiheNő Kört egy könnyű, egész testet átmozgató, lazító tornával kezdtük, melyet egy relaxáció követett. A gyakorlatok tényleg segítették a koncentrációt és a kreatív energiák szabad áramlását, mert a pihenés után egy kis sütemény és tea mellett csak úgy susogtak a papírlapok és az ollók, ragadtak a matricák és illeszkedtek egymáshoz az apró részletek. Gyönyörű alkotások születtek! Én egészen le voltam nyűgözve és meg is voltam hatódva. Különösen akkor, amikor a záró körben mindenki mesélt egy kicsit a foglalkozáson megélt tapasztalatairól és a kollázsokban megjelenített gondolatairól. Örömök, nehézségek, elakadások és útrakelések kerültek a felszínre. Mindaz, ami körülvesz és dolgozik bennünk. Az alkotás önreflexióként is működött: segített megvizsgálni az életünket és jobban megismerni önmagunkat. Csodás volt látni a csoport nyitottságát és kreativitását, és azt a támogató kört, amelyben meg tudott valósulni egy ilyen igen őszinte és bizalmas beszélgetés is, mellyel a foglalkozás végül kettőből három részre bővült.
Pihenés, kapcsolódás, feltöltődés: ezekkel várja látogatóit minden alkalommal a PiheNő Kör.
Gudmon Erika
Siklós, 2026. 01. 18.