Akkoriban a város szinte minden jómódú családjához havonta járt házi varrónő, így Annaróza soha nem volt munka nélkül. Ügyes és megbízható varrónőként mindenhol nagyon várták őt, hogy elvégezze a család ruhatárán a szükséges javításokat, átalakításokat, és megvarrja az új öltözékeket. Remekül értett az elkopott ruhák megújításához, az anyagok újrahasznosításához és a legújabb divat szerinti modellek elkészítéséhez is, így minden család számára igazi kincs volt.
Általában a ház asszonyai már előző nap gondosan előkészültek érkezésére. Bőséges reggelivel, ebéddel és uzsonnával várták. Legtöbbször a nappalikban vagy az étkezőkben alakítottak ki egy-egy ideiglenes varrósarkot, ahol Annaróza kényelmesen tudta végezni a munkáját. Lehetőség szerint egy nagy asztalt is a rendelkezésére bocsátottak, ahol a varrást megelőzően kiszabhatta az óhajtott ruhakölteményeket.
Korából és telt idomaiból adódóan a hajlongás már nehezen ment neki, így a ruhakerekítéskor erre a nagy asztalra kérte felállni a hölgyeket, hogy a gombostűket a ruhák aljába tűzdelhesse. Ezért persze az idősebb vagy molettebb úrinők nem lelkesedtek, mégis erőt vettek magukon. Legyőzve derékfájásukat és tériszonyukat sóhajtozva, nyüszögve felmásztak az asztal tetejére, hogy Annaróza biztosan meg tudja valósítani ruhaötleteiket, melyeket a külföldről beszerzett divatlapokból gyűjtöttek össze.
Annaróza lánykorában egy francia szalon szabászatában tanult. Idős kora ellenére is megőrizte nyitottságát, így minden új stílus és modern fazon könnyen a kezére állt. Jó ízléssel javasolt lehetőségeket a hölgyeknek, és kedves, megértő lélekkel támogatta azokat a teltkarcsú középkorú vagy idősebb kuncsaftokat is, akik amiatt morgolódtak elégedetlenül, hogy az elkészült ruha nem úgy állt rajtuk, mint a divatlap modelljein. Ilyenkor mindig türelmesen meghallgatta őket, fekete, kerek szemüvege mögül rájuk mosolygott, majd sorra dicsérni kezdte alakjukat.
Volt, akinek ezt mondta:
– Óóó, nézzenek oda! Hogy magácskának micsoda formásan gömbölyödő csípője van! Járás közben az effajta hátsó igazán izgalmasan ring! Vigyázzon hát kerekségére, nehogy lefogyjon!
Vagy éppen így kedveskedett a hatalmas, megereszkedett mellek miatt kesergőknek:
– Asszonyom, a maga dús keblei olyan figyelemreméltóak! Bőséget és bujaságot sugároznak, minden tekintetet odavonzanak. Legyen csak rájuk büszke!
A zsírpárnákkal gazdagon ellátott, hasukat takargató dámákat pedig így bátorította:
– Drága aranyom, tudja maga, hogy a férfiak bolondulnak az ilyen puha és formás alakért? Figyeljen csak oda, majd megvesznek az ilyen finom lágyságért! No és ha már ilyen szépre sikerült híznia, őrizze is ám meg teltségét!
Előfordult, hogy ruhakészítés közben az idősödő hölgyek keseredtek el alakjuk változásától, bőrük ráncosodásától. Őket így biztatta a mindig vidám Annaróza:
– Az én anyukám azt mondta nekem egykor: „Lányom! Ameddig fiatal vagy, vetkőzni kell! Amikor pedig majd öreg leszel, akkor öltözni kell.” Ne búslakodjon hát, angyalom! Megfelelő szín, anyag és fazon, egy kis csipke, egy kis gyönge fodor, és már nem is látszik, ami takarni való!
Mi tagadás, a hölgyek bizony bíztak Annarózában, mert tudták, hogy ő aztán korából és munkájából adódóan sokat látott és tapasztalt már életében. Hittek hát kedves szavainak, és általa önbizalommal gyarapodtak. Az idős asszony segítségével elfogadták, sőt nem ritkán meg is szerették tökéletesnek korántsem mondható alakjukat. Így aztán sokkal nyugodtabbá és derűsebbé is váltak.
Az idős varrónő azonban nem csupán a kinézetük miatt sopánkodó hölgyeknek volt támasza.
A centi suhogása, az olló kattogása és a varrógép zakatolása mellett számos bánatos történetet zúdítottak rá munkaadói szerelmi csalódásokról, házassági nehézségekről és minden más, női lelket foglalkoztató férfiügyről. Annaróza az ilyesfajta témákban is jártasságot szerzett élete során, hiszen bőven látott ő már mindenféle férjet és szeretőt annál a sok családnál, ahol megfordult a hosszú évek során. Figyelmes, megértő hallgató és tapintatos kérdező volt. Mindig csak annyit szólt, amennyitől megnyílhattak a gondterhelt női szívek, és amennyitől megeredhettek a panaszos nyelvek. Együttérzően figyelt a hölgyekre, soha nem élt vissza a bizalmukkal. Alig formált véleményt, sok esetben már értő figyelme is elegendő volt, hogy enyhülést hozzon a szomorú vagy dühös lelkeknek. Tanácsot csak a legritkább esetben adott, de akkor aztán javallatai biztos gyógyírként szolgáltak a sebzett kapcsolatoknak.
Így járt hát ez a sokat tudó asszony családról családra a ház urainak is legfőbb örömére. Hogy miért is biztatták a férfiak annyira asszonyaikat Annaróza hívására, és miért is várták ők is olyan nagyon érkezését? Talán azért, mert az ő ruhatárukat is szebbé varázsolta?
Nem! Nekik nem varrt divatos nadrágokat és zakókat. Még csak ingeket sem. Fehérneműket meg főleg nem.
Bölcs segítségével azonban számos házasságban kibogozódtak az összekuszálódott szálak, a laza fércelések helyett pedig megerősödtek a varrások. Megjavultak a szakadások, és végül minden gomb megtalálta a gomblyukát.