Komor köd és álmosság borította a várost, csak a villamos sárga színe törte meg némiképp a szomorkás szürkeséget. A jármű lassan, egyhangúan haladt kijelölt pályáján, utasai fázósan, mélabúsan utaztak rajta. Nina is szótlanul ült az ablaknál. Nem volt kedve senkihez sem szólni, gondolatai csak a tegnapi meghallgatás körül jártak. Csúfosan sikerült, pedig annyira szerette volna megkapni Lady Agatha, az angol úrhölgy szerepét. Sokat készült rá. A szövegben nem is hibázott, a rendező viszont mégsem találta őt alkalmasnak. Azt mondta, hiányzik belőle az arisztokratikus modor, mely sejtelmessé teszi a karaktert. Unalmasnak ugyan nem nevezte, de Nina biztos volt benne, hogy ezt gondolta róla. Szomorú volt ettől és a meghallgatás előtt ugyan még nem, de most valóban nagyon sótlannak érezte magát.
Egyetlen reménye volt, hogy nagymamája majd felvidítja őt. Már alig várta, hogy megérkezzen hozzá. Tudta, hogy forró csokoládéval fogja őt várni, aminek tejszínhab és egy csipet gyömbérrel kevert fahéj lesz a tetején. Ettől majd átmelegszik és biztosan új erőre is kap a csalódás után. – gondolta bizakodva Nina.
Ha a szerepet nem is kapta meg, de a vágyott meleg ital legalább tényleg ott várta nagymama nappalijában. Kétszínű kuglófot is készített unokájának az idős hölgy és egy különleges bonbont is bontott a kedvéért. Sokat beszélgettek, Nina a nagy kudarc után végre kiönthette valakinek a szívét, aki megértette őt.
Nagymama otthon volt a teátrumok világában, mert ő ugyan nem volt színésznő, de évtizedeket dolgozott egy színházban kellékesként. A különleges tárgyak szeretete nyugdíjazása után is megmaradt benne, nagy szorgalommal gyűjtötte a ritkaságnak számító ruhaneműket, kiegészítőket. Kisebbik szobájában két szekrényt rendezett be a rendkívüli tárgyaknak. Az egyikben régi kosztümök, csipkés blúzok és szoknyák lógtak, alattuk dobozokban fűzők, alsóneműk, kendők. A másikban szebbnél szebb cipők, táskák, kesztyűk, kalapos dobozok és néhány koffer. A páratlan muzeális gyűjtemény igazi kincs volt, de Nina nagymamája szívesen használta is ezeket a tárgyakat. Örült neki, ha ezáltal új életre kelhettek a régiségek.
- És te hogy vagy? – kérdezte Nina nagymamáját, miután az ő nagy csalódását már alaposan kibeszélték.
- Köszönöm drágaságom, remekül vagyok. Leszámítva ezt a hasogató fájdalmat, amit a csípőmnél érzek. Szerencsére nem minden nap, inkább csak az időjárásváltozásoknál. Ma például biztosan esni fog az eső. Érzem. – mondta meggyőzően a nagymama, majd így folytatta: – Erről jut eszembe. Hoztál magaddal esernyőt? Olyan szép a frizurád, kár lenne, ha elázna.
- Nem, nem hoztam. Nem is gondoltam rá.
- Nem baj kincsem, szívesen adok neked kölcsön. Gyere, válassz egyet! – ajánlotta fel a nagymama és már indult is, hogy megmutassa unokájának az esernyőkészletét.
Több különleges darabja is volt, persze mindegyik legalább száz évesnek nézett ki. A múltszázad eleji divat szerint kecsesek, csipkével, fodorral díszítettek voltak.
- Melyik tetszik, melyiket viszed el? – kérdezte lelkesen az idős hölgy az unokájától.
- Nagyon szépek nagymama, mind tetszik, de…. tudod kicsit furi lenne a farmeremhez egy ilyen esernyő. Inkább hagyjuk! Úgysem fog esni!
- Ó, ne légy már ilyen! Jó móka lesz! – biztatta Ninát. – Nézd csak! Ez a bézs színű remekül illene hozzád! Még kesztyű is van hozzá! A kabátodat pedig lecserélhetnénk egy ilyen zakóra. Mit szólsz? -kérdezte nagymama, miközben előpakolta a szekrényből a
szebbnél szebb ruhadarabokat. Könnyű csipkék, huncut fodrok, nőies vonalak sorakoztak az unoka elé, aki végül megenyhült és kiválasztott néhány elragadó holmit a karcsú, fodros esernyő mellé, majd át is öltözött a régi idők divatjába.
Farmer nadrágját, kabátját és pamut pólóját a táskájába hajtogatva elbúcsúzott nagymamájától és úrhölgy toalettjében indult el újabb úticélja felé, mely nem volt túl fennkölt, szükséges viszont annál inkább. A háztartási boltba készült, ahol rágcsálóírtót szeretett volna vásárolni. Sajnálatos módon ugyanis a lakása fölötti padlásról rendszeresen neszezés hallatszódott, de a házmester nem tett semmit. Ezért gondolta Nina, hogy ő veszi kézbe az ügyet, mielőtt a cincogik emeletet váltanak és hozzá költöznek be.
Szokatlan öltözékében, úrnő módjára vonult Nina a városban. A legtöbb járókelő gyanúsan nézett rá, de azért akadt egy-két idősebb hölgy is, aki mosolyával dicsérte nem mindennapi küllemét.
A háztartási boltban egy nyurga, fiatal férfi szolgálta ki a vásárlókat. Meglehetősen lassan dolgozott, így már egy hosszabb sor formálódott, mikor Nina belépett az üzletbe. A várakozó kuncsaftok füzére szinte egy emberként fordult felé és voltak, akik egészen hosszan méregették őt furcsa ruházata miatt. Ninát ez egyáltalán nem zavarta. Sőt! Egyre jobb kedvre derítette ez a bohó játék.
A hosszas várakozás alatt Nina a meg nem kapott Lady Agatha szerepébe képzelte magát és gondolatban egyre kacifántosabb történeteket talált ki a padlásán hancúrozó egerekről. Annyira jól szórakozott, hogy mikor sorra került, a kiszolgáló fiatalembernek is mesélni kezdett ódon kastélyának pókhálós padlásáról és az ott tanyázó rágcsálókról. Elpanaszolta azt is, hogy a cselédek hanyagsága miatt most ő volt kénytelen eljönni beszerezni a szégyenletes mérget és kérte, hogy a legmegfelelőbb irtási eszközt adja számára. Az eladó döbbenten, szó nélkül hallgatta a bajba jutott úrhölgy történetét. Meglepődöttségét nem titkolva szájtátva bámult rá, majd zavartan szolgálta ki őt.
Nina ekkorra már egészen belemelegedett a játszásba és észre sem vette, hogy időközben mögötte is jó néhány vásárló gyűlt össze, akik szintén végighallgatták izgalmasan hullámzó monológját, amit arisztokratikus hangnemben adott elő.
A vásárlás végeztekor elköszönt a még mindig elképedt eladótól és megfordult. Egy férfi állt mögötte a sorban, egészen közel hozzá. Tekintetük összetalálkozott és Nina egyből megismerte a zöld szempárt. A tegnapi meghallgatáson égett bele az emlékezetébe, de most nem volt olyan szúrós mint akkor, inkább kedves melegség sugárzott belőle.
- Kézcsókom, kedves hölgyem! Én belátom, hogy óriásit tévedtem. Ön a legnagyszerűbb Lady Agatha, akit valaha elképzeltem! Bocsásson meg nekem és kérem vállalja el a szerepet!