AZ IGAZI LÁNY – egyperces út kamaszokhoz
Szőkés haja álla alá tekeredne, de ő minden reggel útját állja. A huncut tincsek hiába göndörödnének szabadon, ő forró vassal egyenesre simítja őket. Szempilláival is szigorú, plasztikban tartja őket és XL méretben. Neki így tetszenek: hosszan és mereven. Körmeit is felügyeli, csak sablonba kényszerítve hagyja őket nőni, pontosan akkorára, amekkora az idei módi. Színe és mintája is divat szerinti. Éppen olyan, amilyen mindenkié.
Arca természetes pírja már a múlté, 13 év után már azt is ő fedi és színezi. Minden passzol, minden trendi, még a szeme köré rajzolt szürke keret is.
Teste sem rakoncátlankodhat. Szabadon ringó melleit szorosan nyomják és emelik a tartók, derekát öv szorítja, szökellni és virgonckodni vágyó lábát emeletes cipő regulázza. Minden patent, mindent ural. Serdülni kívánó testét nem hagyja szabadon gömbölyödni, mert így kívánja az Insta, behálózza őt a világot átívelő szupersztráda.
– Képzeld, a szüleim nem engedik – sóhajtja élő adásban.
– Megtiltották? – kérdezik a hallgatóságból.
– Igen. Állandóan ők akarják megmondani, hogy mit tegyek. Folyton csak dirigálnak.
– Nekem is mindig azt mondják, hogy ők csak jót akarnak. Kinek akarják a jót? Nekem vagy maguknak? – dühösködik egy másik hozzászóló tini.
Szabályok és korlátok képernyőn innen és túl. Szabadságért lázadó, de féken tartott test és lélek. Tanácstalanság és kín. Útkeresés körforgalmakkal, elágazásokkal és zsákutcákkal. Miközben minden lehetséges.
Elsötétül az izzó monitor, és előkerül egy füzet. Nem a polcról, hanem a fiók legmélyéről, titkos rejtekéről. Toll is van mellette, piros masnis.
Nyílik a lány naplója, és formálódnak benne a betűk:
„Ma összevesztem Anyuval és Apuval. Nagyon rossz ez.”
Következik egy kedves gomba rajza, csak olyan egyszerű vonalvezetéssel, majd néhány szívecske. Kopognak az asztalon a műanyag körmök, és közben születnek a valódi sorok:
„Nagyon szeretem őket. Sajnos nem mondtam nekik” – írja az igazi lány.
Gudmon Erika Siklós, 2022. 01. 03.