A Máriagyűdi Bazilika égbe nyúló tornyaiban négy harang lakik. Hajnali hangjukat szerintem száz közül is megismerném. 15 éve figyelem őket, és szívom magamba zengésüket, melyek bejárják a csendes vidéket a korai órákban.
A harang hangszer vagy jeladó? Vagy még annál is több?- A teljes csendben a harangszó az élet jele – mondják Pienza lakói, akiket nemrégiben megfosztottak az éjszakai és a hajnali harangszótól. Történt ugyanis, hogy az olasz kisváros főterén álló óratoronyban 560 éve bongtak meghatározott időközönként a harangok. A történelmi épület melletti szálloda vendégei azonban panaszkodni kezdtek, hogy nem tudnak aludni az éjszaka is megszólaló harangok miatt. Emiatt a város vezetése úgy döntött, hogy a turistáknak (és a zajszennyezési rendeletnek) megfelelve betiltják a harangozást éjféltől reggel hétig. A szállóvendégek nagy örömmel fogadták a változtatást, a város lakói azonban elkeseredtek és azt mondták, hogy ők már annyira megszokták a harangozást, hogy a nagy csend miatt most ők nem tudnak aludni.
Emlékszem, hogy nagymamám is mennyire sajnálta, amikor elköltöztek egy Budapest melletti falu templomja mellől, mert így nem hallotta többé a harang hangját, amit annyira szeretett. Nagyon hiányzott neki az a muzsika, amely vezette a napjukat, imára és hálaadásra hívta őket vagy éppen segített a gyászban emlékezni, a szomorúságban megenyhülni.Azt mondják, minden helynek megvannak a maga hangjai, melyeket megismerünk, megszokunk. Némelyiket meg is szeretjük, és vannak olyanok is, amelyekhez egész életünkbe kötődünk.
Hangok jutnak az eszembe. Régről, a gyermekkoromból. Például a hajnali vonat zakatolása, mely az otthonunktól csak néhány utcányi távolságból hallatszott, és az ébredés óráiban egy megnyugtató üzenetet hozott: ma is elkezdődött egy új nap, indulhat egy új kaland. Vagy a vadgalambok búgása, melyről egészen sokáig azt hittem, hogy baglyoktól származik. Gyermeki fantáziámmal kövérkés, nagy szemű tollasoknak képzeltem ezeket a madarakat, akik a közeli fákon üldögélve, tudósként töprengenek az élet nagy dolgairól. Őket hallgatva magam is ezt tettem.Vagy említhetném még az éjszaka csendjét megtörő autók hangját is, mert arról pedig mindig azok az idők jutnak az eszembe, amikor nyaranta a szüleimmel és nővéremmel egy lakókocsival jártuk Európa országait. Gyakran forgalmas utak mentén parkíroztunk éjszakára, és én nagyon szerettem az autók hangjára elaludni.
Mennyi különböző hang! Az egyik embernek zajt jelenthetnek, a másiknak pedig a melegen ölelő biztonság érzését adhatják … – gondolom egyik hajnalban, miközben üldögélek a konyhaasztalnál. Máskor ebben az időben már a család reggelijét készítem vagy az ebédfőzés előkészületeivel neszezek, de most csak csendben elmélázok a hangok rejtelmein …Hirtelen meghallom gyermekem lépteit, ahogyan sietve jön le az emeletről. Kissé ijedten pillant meg engem, ahogyan tétlenül ülök és nagyot sóhajtva ezt mondja:- Felébredtem és nem tudtam visszaaludni, mert nem hallottam, hogy zörögsz a konyhában. Azt hittem, hogy valami baj van. Legközelebb kérlek ne legyél ilyen csendben!
Gudmon Erika
Siklós, 2023. 08. 24.
Fotón: Máriagyűdi Bazilika