Dr. Jane Goodall (1934 – )
A csimpánzok életének világhírű kutatója, aki Afrikában végzett megfigyeléseivel igazi tudományos áttörést hozott a főemlőskutatásban. A környezetvédelem egyik legnagyobb szószólója, ENSZ békenagykövete, aki még 89 évesen is járja a világot és előadásaival reményt ad az embereknek, és azt erősíti bennük, hogy mindenki tehet Földünk megóvásáért.
1. Jane-t mindig nagyon érdekelték az állatok. Természetkutatói adottságai már 4 évesen megmutatkoztak, amikor nagymamája farmján rácsodálkozott a tyúkokra. Hosszasan töprengett azon, hogy „Vajon hol lehet egy tyúkon akkora nyílás, ahol kifér egy tojás?”, majd egy levegőtlen, apró tyúkólban elbújva, elkezdte megfigyelni a baromfikat. Négy órát töltött itt, szinte tökéletes mozdulatlanságban, míg végre meglátta, ahogyan egy tojás kipottyant a tyúkból. Nagy izgalmában azonban otthon nem szólt senkinek, hogy hová megy, így időközben már mindenki őt kereste. Még a rendőrséget is értesítették eltűnéséről. Ennek ellenére azonban amikor édesanyja meglátta kislányát – aki nagy örömmel mesélte el felfedezését – nem szidta meg őt.„ Édesanyám nemcsak hogy tűrte, de ösztönözte is a bennem kialakuló szenvedélyes természet- és állatszeretetet, és ami talán még ennél is fontosabb: ő tanított meg arra, hogy higgyek önmagamban.” – írta később Jane édesanyjáról.
2. Kislány korában Doktor Dolittle története, A dzsungel könyve, Tarzan történetei voltak kedvenc olvasmányai. Ezek a könyvek erősítették vágyát, hogy egyszer ő is eljuthasson Afrikába és a vadonban élhessen az állatok között. Mellesleg szenvedélyesen beleszeretett Tarzanba és úgy gondolta, hogy Tarzan sajnos rossz Jane-t vett el feleségül.
3. Az érettségi után családjának nem volt pénze támogatni Jane egyetemi tanulmányait, így ő titkárnőként kezdett el dolgozni. Később pincérnői állást vállalt és ezzel a munkával kereste meg a pénzt első afrikai útjára is, ahová végül 23 évesen jutott el egy barátnője családjának meghívására. Itt ismerkedett meg dr. Louis Leakey híres paleoantropológussal, aki később munkaadója és mentora lett.
4. 1960-ban Jane, dr. Loius Leakey megbízásából kezdte el megfigyelni a csimpánzokat Gombéban saját, természetes környezetükben. Ott, ahol zavartalanul élték az életüket. A 26 éves Jane bátran kezdett bele a kutatómunkába minden előképzettség, egyetemi végzettség nélkül, a civilizációtól távol, Afrika dzsungelében. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy fiatal, fehér lány egyedül vágjon neki a vadonnak, így a helyi hatóságok is csak úgy engedélyezték a kutatást, ha visz magával egy európai útitársat. Jane nagy örömére kísérője az édesanyja lett. A dzsungelben sok veszéllyel és nehézséggel kellett szembenézniük. Egy alkalommal még a maláriát is megkapták, ami ellen nem volt gyógyszerük, így majdnem két hétig lázasan feküdtek tábori sátrukban. Szerencsére erős szervezetük így is képes volt legyőzni a betegséget.
5. Hosszas, türelmes, kitartó munkájának eredményeképpen Jane megfigyelte, ahogyan egy csimpánz fűszál segítségével termeszeket halászott ki egy lyukból. Később szemtanúja volt annak is, ahogyan a csimpánz eszközt készített: egy faágat megtisztított leveleitől és ezt használta a termeszek begyűjtéséhez. Ezzel a megfigyelésével forradalmasította a főemlőskutatást, hiszen azelőtt csak az emberről gondolták, hogy képes eszközöket használni és készíteni.
6. Dr. Louis Leakey azért választotta Jane-t a kutatáshoz, mert egy olyan képzettség nélküli embert keresett, akinek nem volt tele a feje a tudomány elméleteivel és így képes volt szabad, ösztönös munkájával túllépni az addig berögzült teóriákon. Jane Goodall éppen így dolgozott. A kutatás alatt nevet adott a csimpánzoknak. Nem tudta, hogy csak számokkal lett volna szabad jelölnie az állatokat. Arról sem volt tudomása, hogy az akkori tudományos nézetek szerint csak az ember rendelkezik lélekkel és csak ő lehet képes értelmes gondolkozásra, így a csimpánzokat emberi érzésekkel, sokszínű jellemvonásokkal ruházta föl. Úgy, ahogyan addig ezt még senki nem tette előtte. Úttörő munkájának köszönhetően később Jane etnológiából szerezte meg a doktori, PhD. címet a cambridge egyetemen (1966), így egyike lett azon kevés kutatónak, aki egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhattak.
7. 1964-ben Jane összeházasodott Hugo van Lawick fotográfussal, akit a National Geographic Society küldött Afrikába Jane mellé, hogy dokumentálja a csimpánzok életével kapcsolatos felfedezéseket. Egy gyermekük született 1967-ben, Hugo Eric Loius. Házasságuk 1974-ben válással végződött. 1975-ben Jane férjhez ment Derek Bryceson-hoz, aki a tanzániai nemzeti parkok igazgatójaként dolgozott, és ő volt akkoriban az egyetlen szabadon választott fehérbőrű parlamenti képviselő fekete Afrikában. A férfi öt évvel később daganatos betegségben elhunyt.
8. 1986-ban Jane részt vett az „Értsük meg a csimpánzokat!” konferencián, ahol tudatosult benne, hogy az erdőírtások és az afrikai csimpánzpopulációk gyors csökkenése ellen tennie kell valamit. Úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy felhasználja megszerzett tudását és tegyen valamit a csimpánzok és az esőerdők védelmében. Azóta ezen dolgozik és szinte folyamatosan járja a világot. Még 89 évesen is!
9. Jane Goodall hosszú ideje vegetáriánus és a Remény gyümölcsei könyvében hosszan ír is arról, hogy egészségünk és Földünk megóvása miatt miért célszerű átállni erre a táplálkozási formára vagy legalább csökkenteni a húsfogyasztást. Ebben a könyvében ír a felelőtlen vízhasználatról is, és elmesél egy apró mozzanatot az életéből, ami megmutathatja számunkra, hogy az apró tettek is fontosak környezetünk megóvásában:„Ha előadást tartok, többnyire odakészítenek egy üveg vizet a katedrára. Általában egy kevés ki is van töltve a poharamba. Ilyenkor feltartom a poharamat és megkérdezem a hallgatóságot:- Mi lesz ezzel a vízzel, ha nem iszom meg?Alighanem gondolkodás nélkül kiöntik. Ha az üvegben marad víz, akkor is kidobják, hiszen már bontott. Bár néha előfordulhat, hogy inkább megöntöznek vele egy szomjazó növényt. Ezért mindig szándékosan felemelem az üveget és magammal viszem, miután elhagyom az emelvényt.”
10. Jane átlagosan az év 300 napját úton tölti és távol van a családjától, ezért szeretteivel kialakítottak egy kedves szokást. Bárhol is járt a világban, este hét óra körül mindig ivott egy korty whiskeyt jég nélkül, egy csepp vízzel a családja és a barátai egészségére. Édesanyja, nagynénje és testvére ugyanezt tették, így ebben az időpontban biztosan egymásra gondoltak.
11. 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet a gombe-i kutatások folytatásának és a csimpánzok élőhelyeinek védelméért. 1991-ben életre hívta a Roots and Shoots (Rügyek és Gyökerek) elnevezésű környezetvédelmi programot, melynek segítségével a fiatalokat szólítja meg és cselekvésre ösztönzi őket. Számos elismerést kapott, többek között 2002-ben Kofi Annan ENSZ főtitkára a „Béke hírnöke” címet adományozta neki. Könyvei és előadásai világszerte nagy sikernek örvendenek. Még a pandémia alatt is keményen dolgozott. Korán kelt, naponta több zoom-előadást tartott és megírta A remény könyvét. Állhatatos munkája példa lehet mindenki számára. Hallgatóságát pedig mindig arra biztatja, hogy: „Mindannyian, minden egyes nap jobbá tehetjük a világot!”
Felhasznált irodalom:
– Jane Goodall Az ember árnyékában
– Jane Goodall Amíg élek, remélek. Lelki utazás- Jane Goodall A remény gyümölcsei. Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz
– Jane Goodall Az utolsó pillanat. Az élővilág megóvásának tíz parancsolata
– Jane Goodall A remény magvai. A növények varázslatos világa
– Jane Goodall A remény könyve
fotó: bostonglobe.hu