LABORFALVI RÓZA (1817 – 1886)
Gyönyörű, tehetséges színésznő, a nemzet tragikája, a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja. Bátor asszony, aki megmentette szerelme életét. Kiváló háziasszony, és szerető, gondoskodó felesége Jókai Mórnak. Ő Laborfalvi Róza, született Benke Judit.
1. Laborfalvi Róza különleges tehetségét édesapja, Benke József ismerte fel elsőként, és ő segítette a színészi pályára is. Szépségével, csodálatosan zengő hangjával, királynői megjelenésével Róza elkápráztatta a közönséget. Ő volt az első színésznő, aki szakított a régi, „éneklő hanghordozással” és hétköznapi beszédstílussal játszott a színpadon. Tökéletes tragikaként alakította a fenséges nőalakokat, drámai hősnőket, például Gertrudis-t (Katona József Bánk bán), Volumina -t (Shakespeara Coriolanus), és Lady Macbeth -et (Shakespeare Macbeth).
2. Kislányát (a kis Rózát) nagyon fiatalon, leányanyaként szülte meg. A kislány apja Lendvay Márton nős színész volt, aki ígéretei ellenére a gyermek születése után nem törődött Rózával. Így ő egyedül, színészi munkája mellett, nehéz körülmények között nevelte kislányát. Később a sors megismételte önmagát. Laborfalvi Róza lányának is egy nős férfitól, Andrássy Gyula gróftól született házasságon kívüli gyermeke.
3. 1848. aug. 29-én feleségül ment a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mór, íróhoz. A férfi családja nehezen fogadta el Rózát (főleg törvénytelen kislánya miatt), de később nagyon megszerették őt, hiszen számtalanszor megbizonyosodhattak róla, hogy az ünnepelt színésznő remek felesége, szerető társa volt Jókainak.
4. A szabadságharc leverése után Jókai, a márciusi ifjak egyik tevékeny tagjaként menekülni kényszerült. Róza segített neki elrejtőzni, majd bátorságának és leleményességének köszönhetően szabadságot adó menlevelet szerzett a férfi számára, mellyel megmentette annak életét.
5. Róza nagyon szerette, szinte bálványozta Jókai Mórt. Hajnalban kelt, hogy a férfinak kávét és foszlós kalácsot készítsen. Jó minőségű papírt, lila tintát szerzett neki és biztatta, hogy írjon. A férfi műveit először mindig neki olvasta fel, és ő véleményezte is azokat.
6. Szépségén és különleges tehetségén kívül színésznői sikereihez az is hozzájárult, hogy felismerte: a karakterek megformálásában fontos szerepet játszik a megfelelő jelmez is. Akkoriban ugyanis a színészeknek maguknak kellett gondoskodniuk ruháikról. (a fellépési díjban ez is szerepelt) Különleges jelmezeit, ékszereit, kiegészítőit Róza kifinomult érzékkel, gondosan válogatta össze, tökéletesítve ezzel színpadi megjelenését.
7. Laborfalvi Róza a színházon kívül is szerette a szép holmikat. Bár háztartását takarékosan (néha már fukar módon is) vezette, de a különleges ékszereknek, kelméknek nem tudott ellenállni. Ilyenkor aztán könnyelműen szórta a pénzt.
8. Laborfalvi Róza nagy állatbarát volt. Előfordult, hogy az istállóban tartott lovakon, teheneken kívül tyúkokat, két nagy újfunlandi kutyát és tizenhat macskát is tartott egyszerre, melyek bejáratosak voltak a lakásba is. A kanárikat, papagájokat is szerette, ezek kalitkáit maga tartotta rendben. Egyszer még egy megmentett kismalacot is befogadott. Hálószobájában tartotta, selyempaplanból csinált neki fészket, és kávéba áztatott zsömlével etette. Jókainak sem volt ellenére, hogy a malacka a szobájukban lakjon. Később azonban, amikor az állatkából hatalmas disznó lett, megpróbálták kiköltöztetni az udvarra. A házi kedvencnek ez azonban nem tetszett. Kidöntötte az ól falát és rohant vissza a házba, egyenesen a paplanos ágyba.
9. A színész-író házaspár a Balaton partján, Balatonfüreden építtetett nyaralót, és itt töltötték a tavaszokat, nyarakat. A házból remek kilátás nyílt a magyar tengerre. A pazar balatonfüredi villa ma Jókai Mór Emlékházként működik. Megtekinthető itt Laborfalvi Róza szobája, gyönyörű ruhái, színpadi kellékei. A korhűen berendezett konyha részleteiből pedig kitűnik, hogy milyen szenvedélyes gazdasszony volt. „Nagy gondot fordított a konyhára és az éléskamrára, a téli befőttek és aszalékok elkészítésére. Nyaralójuknak tágas konyhája volt, s a pince pompás éléstárnak szolgált.”- olvashatjuk a múzeumban.
10. Kortársaival (pl. Déryné, Jászai Mari) ellentétben Laborfalvi Róza nem hagyott maga után memoárt, így életéről csak a korabeli színházi kritikák és a családtagjai feljegyzései alapján tudhatunk. Unokája (akit lánya halála miatt Jókai Mór örökbe fogadott), így ír róla Akik elmentek című művében: „Szakácszseni volt, az igaz. Bárhol utazott, recepteket gyűjtött. Elsőrangú szakácsnét tartott, azért mindent ő főzött. Főképp a főzelékekre fordított nagy gondot, az ebédnek az urára nézve a legfontosabb részére. Hihetetlen mennyiségű és fajtájú ecetje volt. Tea, rózsa, málna, liliom, tárkony, szeder stb., stb. Ettünk ciberlevest (beh-rossz!), mannát, harmatkását, furcsa színű barabolyt (de nagyon jó!), ostyepenka sajtot, tojásgyümölcsöt, jurgitatököt, lengyel nyelvet czukorral, mazoslával, mandulával. Százféle gombát, rózsalekvárt, csíkot, csigát, töltött malacot visszavarva a saját bőrébe, török, szerb, zsidó és tudja ördög miféle sok csodát, a francia és délnémet konyha rendes remekeiről nem is beszélve.”
11. Laborfalvi Róza korán, 42 évesen vonult vissza a színpadtól. 1883-ban, színpadra lépésének ötvenedik évfordulójának alkalmából a Nemzeti Színház ünnepséget rendezett, melyen első magyar színésznőként tüntette ki arany érdemkereszttel a király. 1886-ban Róza tüdőgyulladást kapott, majd november 20-án hajnalban elhunyt. Éppen azon a napon, amelyen huszonöt évvel azelőtt meghalt leánya, kis Róza. A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, koporsóját virágerdő borította. Neve örökre beivódott a színházművészet történetébe.
Felhasznált irodalom:
– Ozogány Ernő – Vojtek Katalin Magyar nagyasszonyok
– Kertész Erzsébet A három Róza
– Praznovszky Mihály előadása Laborfalvi Rózáról
– Jókai Mór Emlékház Balatonfüred – hivatalos oldal
fotó: Pinterest